Mindannyian, önálló egyénként a világ közepéről szemléljük a világot. Te, aki olvasod a Te szemszögödből a világ közepéről pislogsz a világra. Te vagy a világ közepe. NoDE, mondd csak el ezt bárkinek. Rögtön elkapja a röhögőgörcs hiszen tudja, hogy Ő van a világ közepén. Az Ő nézőpontjából teljesen egyértelmű, hogy neked nincs igazad hiszen Ő a világ közepe. Sajnos ezzel kezdődnek a problémák. Hiszen mindenki tudja, hogy a saját nézőpontja szerint nem is lehetnek a dolgok másként, csakis onnan és úgy, ahonnan és ahogy Ő látja. Tetézi a problémát, ha mindez erőszakos energiával, káros rezgésekkel párosul. Az ilyen ember nem viseli el, ha valaki más véleményen van, s jobb esetben csak a “véleményt” szeretné megsemmisíteni.
Mindezt hadd illusztráljam, egy nem túl rég történt eseménnyel: november elsején betévedt városunkba egy szarvas. Impozáns agancsával csodás fotókra adott lehetőséget jónéhány miskolci lakosnak, akik közül sokan ki is használták ezt a ritka alkalmat.
A város épületei között érdekes színfolt volt a váratlan vendég látványa. Lelkesítő volt, pont halottak napján, terjedtek a fotók az interneten, ami így elterelte figyelmünket az elmúlás veszteségéről. Mikor megláttam örömmel mutattam több, róla készült fényképet a feleségemnek, mikor is szomorúan közölte, hogy lelőtték szegény párát. Mikor ez eljutott a tudatomig, azt hittem, hogy felrobbanok dühömben. Puffogtam, értetlenkedtem, sajnálkoztam. Később maradt egy megmagyarázhatatlan szomorúság bennem. Aztán megint elkapott a bosszúság, mikor azon kezdtem gondolkodni, amin mások is aznap, hogy miért nem volt elég csak elkábítani. Az én nézőpontomból igazságtalannak éreztem a vadász erőszakos “megoldását”, és úgy elkapott a hév, hogy aznap minden megjelenő Facebook bejegyzéshez tőlem szokatlan módon sok durrogó kommentet írtam. Rengetegen sirattuk szerencsétlen állatot, elitélve az emberi brutalitást.
Aztán érkezett egy másik nézőpont. Mi van, ha meglövik egy kábító injekcióval, és addig amíg elgyengül, még utolsó erejével felöklel mondjuk egy gyereket (csak, hogy fokozzuk a szitut).
Na hoppácska: most jön az, hogy kinek volt igaza. Attól függ milyen nézőpontból nézzük. Hogy valami tanulságot is vonjunk le: sokan, akik sajnálták a kommentjeikben a szarvast, (még csak nem is az Öreg néne őzikéje volt, mint a mesében) a vadászt, aki véghez vitte az ítéletet simán kinyírták volna.
Tehát az állatot sajnálták, de a “szörnyű” tettet méltó büntetéssel jutalmazták volna.
Ja igen a tanulság: mi lenne, ha elfogadnánk, hogy van más nézőpont, és még ha nem is adunk igazat, de azt legalább elfogadnánk, hogy LÉTEZIK.
És hogy mindezt miért is írtam le, tehát mire gondolt a költő. Ha rájöttünk, hogy létezik más nézőpont, az eredőjét ne akarjuk megsemmisíteni, mert az egy másik univerzum közepéből származó vélt, vagy éppenséggel valós igazság.
